Állatportrék

Hát erről beszélek:

A technika azonos a korábbi Leo elkészítésekor leírtakkal, viszont most már némi tapasztalati háttérrel.

Mutatok néhány mintát, hogy lásd mi a különbség a ceruzák között.

Én B jelű ceruzákat használok és ezt javaslom neked is, mert a H jelűek már túl kemények és karcolják a papírt.

Tehát a minták:

Látszik ugye?

És most egy rajzocska, ami B-s, vagyis 1B-s ceruzával készült:

Szerinted mennyire "teres"? Te tudnál egyetlen grafitceruzával olyan árnyalatokat létrehozni, hogy az valóban érzéketesse a teret a szemlélővel?

Sok-sok évvel ezelőtt,amikor elkezdődött a rajzolási kényszer nálam, még mindegy volt, hogy mi van a kezemben. Ami éppen jutott, azzal "dolgoztam". Ezért sok képem a végén a szemétben kötött ki.

Te jártál már így?

Belefeledkezel az alkotásba és mire feleszmélsz, már golyóstottal firkáltad fel álmaid lovát és a végére a toll is elkezdett folyni, a papír meg fertelmesen vékony és szakadt és hááát...szörnyű a végeredmény még akor is, ha az alak jól eltalált. Mert ezt biztosan nem fogod megmutatni senkinek!

Mi lenne a megoldás?

Ha jó minőségű anyagokat használsz, nem fogsz erre a sorsra jutni! Soha ne a letépett papírcetli sarkára firkálgass, hanem inkább add meg a módját! Ha mégis gyorsan fel akarsz dobni néhány vázlatot, mert félsz, hogy hazáig elfelejtődik az a szép kompozíció, amit láttál, akkor Te valószínűleg az a típusú alkotó ember vagy, akinél mindig kell, hogy legyen egy vázlattömb. Ez megment a selejt papír használatától és egy helyen összegyűjtve fogsz rátalálni az összes ötletedre, amiből így már csak válogatni kell!
Lehetőleg grafitot használj. Az nem folyik, nem teszi tönkre a táskádat/zsebedet és szépen lehet vele dolgozni. Ha pedig olyan jól sikerül, akkor rögtön ki is dolgozhatod és voilá! Máris egy kész képet tartasz a kezedben!
 
Ha érdekel, legközelebb mutatok néhány grafittal készült rajzocskát!

Azért nem sámli a két "DÖG"! Egy jó órán keresztül gyűrték egymást, miután egy kiadósat sétáltunk és mi meg csak a fejünket kapkodtuk, hogy merre is van a két kutya!

Ha most beszólsz, hát véged! Igen, csak egy haverja van a képen! Na és? Így legalább jól hangzott a cím.

 

De van még más is, hogy az "állatportrék" címnek is megfeleljünk:

Íme Félix, a kutyám legjobb haverja és védelmező LOVAG-ja!
Hát ez egy jó délutáni séta és szórakozás volt :-)

Hát ezt a képet többszöri nekifutásra készítettem el. Hogy mi volt az oka? Egy olyan egyszerű dolog, ami miatt mégis sokat piszmogtam: nem voltak elég erőteljesek a színek.
Többször is áthúztam a pasztellkrétával de mégis, valahogy nem akart olyanná válni, mint elképzeltem.

De aztán mégis sikerült.

Egy teljesen új dolgot próbáltam ki - már nem volt jobb ötletem - , ami végül bevált és most gyorsan el is mesélem, mert érdemes kipróbálni.
A nagyjából kész (már beletörődtem, hogy ilyen) portrét fogtam és lelakkoztam. Na, mondod, ebben nincs semmi rendkívüli és igazad is van. DE! Itt a lényeg, hogy innen megint nekiállhatsz szinezni és újra áthúzhatod ugyanazt a színt vagy javíthatsz, mert most nem porzik és nem maszatol, hanem szépen, engedelmesen felveszi az új réteget és vagy elmélyül a színe, vagy már el is tűnt a hiba! Tessék, próbáld ki!
Neked hogy sikerült? írd meg a tapasztalatokat!

Drága ebem néhány kitekert mozdulata következik:

Naaaagyon vicces!