A minap hivatalos voltam Bombadil Tomához, egy kis beszélgetésre.
A beszélgetés hosszúra nyúlt, bele az éjszakába és persze közben elkészült a vacsora, ami után megnyaltam mind a tíz ujjam. A vacsora részleteiért klikk ide.
A beszélgetés hosszúra nyúlt, bele az éjszakába és persze közben elkészült a vacsora, ami után megnyaltam mind a tíz ujjam. A vacsora részleteiért klikk ide.
Persze nem csak a kulináris élvezetek jelentették az ottlétem lényegét. Sokkal fontosabb dolgokról is esett szó. Mivel Toma fest is, szóba kerültek a különböző eszközök, festékek és ceruzák is. A pasztell ceruza készlet erősen vonzotta a kezem, ezért fogtam egy papírdarabkát és próbálgattam. Tetszett.
A tulajdonos, nem kis megrökönyödésemre, azonnal rávágta, hogy vigyem, csak a kutyáiról készítsek egy képet cserébe. Több se kellett, azonnal felnyaláboltam a kincseket és otthon rögtön neki is kezdtem a portréknak.
Ez már az első lépések utáni állapot.
Felvázoltam a fejeket és elkezdtem a főbb színfoltokat felvinni.
A következő kép már jóval később készült, amikor már itt-ott a részletek is kezdtek kirajzolódni.
Kommentek