Megkeresett egy nagyon kedves, fiatal nő, aki az első kutyája emlékére írt egy gyönyörű verset és szerette volna, ha mellé még egy grafika is készül a szeretett Civil kutyáról.
Nagyon örülök, hogy hozzájárulását adta a vers és a portré közzétételéhez..
Íme:
Az emlék olyan virág mely nem hervad el soha,
Melyet vihar nem tép, szél nem hord tova.
A Te emlékedet őrzőm, szívem legmélyén,
A Te hiányoddal kelek és fekszek a nap végén.
Te hoztál színt az életembe,
Mit nem engedek el soha ebben az életben.
Mikor még kislány voltam mindig arról álmodtam
Hogy Te vigyáztál rám, ha bajban voltam.
Mára már felnőttem de ezt még ma is így érzem,
Ha bajban vagyok, Te védsz engem.
Te vagy az én őrangyalom és tudom, hogy mindig figyelsz engem.
Drága kiskutyám, aludj békében!
Majd egy nap megint együtt leszünk egy másik életben.
Addig is kérlek ne hagyj el soha,
Ha tévútra térnék, állj az út végén és fordíts vissza!
Sok simit küld neked az, aki mindörökké szeret Téged!
Kis Gazdid (Kovács Krisztina)
Ehhez a szöveghez jött egy marék fénykép, amiből a portré elkészült
És végül összeállt a "mű"!
És ugyanez kicsit közelebbről:
Kommentek