Állatportrék

Karácsony másnapján voltunk kirándulni a közelben, egy hatalmas szántóföldes, bozótos területen. A frissen esett hó csak úgy porzott és a kutyákat nem is lehetett volna visszatartani. Teljes sebességgel rohangáltak a hatalmas hóban!
Ez az én kutyám, Lucának híják.




Ez is ő, kicsit közelebbről.



Szóval, akinek ír terriere van, az tudja, hogy mennyi kilométer fér az ilyen kutyák lábába...

Ezt a képet talán tavaly előtt év végén sikerült elkészítenem, majdnem el is felejtettem, hogy megvan a gépemen a scannelt változat.
A kutya időközben rengeteg díjat nyert a kiállításokon (Nem sorolom, mert ha tévedek és a gazdája olvassa, akkor nekem annyi!) és elmondások szerint vadászaton is remekül megállja a helyét.




Kénytelen voltam ezt a képet felrakni, ahol már a keretezett kép a falon lóg, mert a scannelt képet valamiért nem tudja megjeleníteni a rendszer.
Még próbálkozom, aztán majd a következő posztba már remélem bekerül.

Gondoltam megmutatom, hogy miben más a színes cerka.
Több színből alakítottam ki az árnyalatokat, egymásra vittem több réteget. sajnos ez a színesnél nagyon hamar telítődik és nem lehet kellően elmélyíteni a színeket.
A ló feje sem az igazi, mert nem egy igazán elegáns jószágról van szó. Valószínű öreg is, meg a beállítás sem volt a legjobb.
Azért nem olyan rossz, azt hiszem.

Hiába is szépítem, elfelejtettem. Nem a kutyás portré volt az első pasztellképem. Az első, amin kipróbáltam, hogy milyen színei vannak a készletnek, egy papagájvirág volt.
Nem nagy kép, kb. A4-es és persze csak vázlatolni kaptam ezt a papírt Tomától de én mégis felhasználtam, mert nagyon tetszett.



Hát ilyen. Nagyon élveztem, amíg készült. Teljesen elvarázsoltak a színek és hogy mennyire képes egyik a másikat elfedni. Összehasonlíthatatlanul könnyebb javítani a hibákat, az egyszerű színesceruzákhoz képest.

Talán ezt volt a legegyszerűbb elkészíteni.
Nagyon könnyen ment, hamar elkészült.



Azt hiszem kedves kis jószág lehet. Persze melyik arab nem az?

Nagyon lelkes lettem az első elkészült képeimtől és elhatároztam, hogy készítek egy sorozatot, amiben csak szürke arab lovak lesznek.
Rögtön el is készítettem tehát a sorozat második darabját:



Megint azt kell mondjam, hogy örülök ennek a képnek.
Örülök, mert elkészült.

A kutyákat követte a másik kedvenc: A LÓ. Csupa nagybetű, mert nekem mindíg sokat jelentettek.
Amit elsőként kipróbáltam, az egy nagyon egyszerű technika: egyetlen szín árnyalatait használtam. Igazából csak fekete és fehér ceruzával dolgoztam. Ahol nagyon fénylően fehér a kép, ott pasztellkrétával húztam át. Az valahogy szebb fehéret ad.
Tessék, az első pasztellel készült lófej!



Azt hiszem egyértelmű, hogy ez egy szürke, arab ló.
A legtöbbet a kantár fonatainak kidolgozásával foglalkoztam. Ez eléggé megviselte az idegeimet. Szeretem, ha nincs semmi a lovon. Végül is én lovat rajzolok, nem holmi kantárokat és kötőfékeket...

Amúgy az ötlet Bombadil Tomát illeti, én csak megrajzoltam.

Néhány nap telt el és végül a portré elkészült. Tényleg egy héten belül megvolt.
Pasztell ceruzát még nem használtam eddig. Ez az első képem ezzel az eszközzel.



Rakok be egy kis részletet is, hátha valakit érdekel közelről a Drazsé orra.

Persze nem csak a kulináris élvezetek jelentették az ottlétem lényegét. Sokkal fontosabb dolgokról is esett szó. Mivel Toma fest is, szóba kerültek a különböző eszközök, festékek és ceruzák is. A pasztell ceruza készlet erősen vonzotta a kezem, ezért fogtam egy papírdarabkát és próbálgattam. Tetszett.
A tulajdonos, nem kis megrökönyödésemre, azonnal rávágta, hogy vigyem, csak a kutyáiról készítsek egy képet cserébe. Több se kellett, azonnal felnyaláboltam a kincseket és otthon rögtön neki is kezdtem a portréknak.
Ez már az első lépések utáni állapot.
Felvázoltam a fejeket és elkezdtem a főbb színfoltokat felvinni.

A következő kép már jóval később készült, amikor már itt-ott a részletek is kezdtek kirajzolódni.